A mese szerzői: Hugyec Adrienn (9 éves, Magyarkanizsa), Kacsó Péter (9 éves, Szováta), Bata Konor (9 éves, Magyarkanizsa), Máté Anita (9 éves, Magyarkanizsa), Farkas Ákos (8 éves, Tata), Oláh Kiara (9 éves, Magyarkanizsa)
***
Hol
volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még az üveghegyen is túl, hol a
kurta farkú malac túr, volt egyszer egy gonosz boszorkány, aki megátkozta
Közelfölde lakóit azzal, hogy mindig távol kell maradniuk egymástól, s ha mégis
közelednének, minden egyes lépéssel közelebb jutnak világuk pusztulásához.
A
lakók nagyon megijedtek és szomorúak lettek, mert ezentúl nem ölelhetik meg
egymást, mégis betartották a szabályokat, hogy megvédjék a világot, kivéve az óvodásokat,
mert ők nem bírják ki ölelés nélkül. Mivel a szeretet tűrőképessége hatalmas, a
szülők betartották a szabályt, de az óvodásoknak lehetővé tették, hogy néha
feltöltsék szívüket egy bátorító öleléssel.
Közelfölde
apraja-nagyjára mégis nagy hatással volt a boszorkány átka, mivel az óvodásokon
kívül még sok gyermek élt ott, akik nagyon szerettek játszótérre járni. Az óvodás gyerekek kacaját hallva egyre szomorúbbak
lettek a nagyobb gyermekek a ház falai között, és ez a szülőket is egyre jobban
bántotta, nem tudták, mit tehetnének, hogy jobb kedvük legyen.
Az egyik óvodás, Kovács Gergő szülei elhatározták, hogy feloldják az átkot, ezért lelkére kötötték Gergőnek, hogy amikor legközelebb kimegy a játszótérre, az ovis társaival együtt próbáljanak nyomára jutni, hogyan segíthetnének – legalább a nagyobb gyerekeknek. Ezért másnap az óvodás gyerekek segítségül hívták a Napocska erejét, hogy minél erősebben ragyogjon a boszorkány háza felett, hogy a seprűje olyannyira felmelegedjen, hogy ne tudjon ráülni és szétnézni, s így a nagyobb gyerekek is nyugodtan kimehessenek a játszótérre.
 |
| Hugyec Adrienn (9 éves) rajza |
Igen ám, de minden napnak egyszer vége és a Napocska is nyugovóra tért, így a boszorkány újra seprűre ülhetett és láthatta az ölelkező gyerekeket, miközben gonosz örömmel kiáltotta a Holdnak:
–
Mégis sikerülhet a tervem, és elpusztulhat a világ!
Ezért
másnap az elkeseredett szülők elhatározták, hogy a gyerekekkel együtt
összegyűlnek egy titokzatos helyen, hogy végleg megpróbálják megtörni a boszorkány
átkát, de ehhez bizony minden egyes lakosra szükségük volt. Összehívták
Közelfölde apraja-nagyját, hogy sötétedéskor találkozzanak a titokzatos helyen,
ami egy barlang volt, és megkértek mindenkit, hogy vigyenek fáklyákat, mert a
boszorkány nem bírja az erős fényt, és ezért, ha világos van, ők nyugodtan
tanácskozhatnak.
Így
is történt: eljött az este és Közelfölde apraja-nagyja találkozott a
barlangban, több száz csodás fáklya világította be az éjszaka sötétjét – ám ezt
a boszorkány is észrevette! Fel is pattant a seprűjére és elrepült megnézni, mi
folyik ott, és már távolról meghallotta, hogy kifundálták: az átkot a jó
szívükkel oldhatják fel.
A
gyerekek a szülőkkel együtt hősiesen, kéz a kézben hatalmas szeretet lánccá
kapcsolódtak össze, mivel az összetartozásnak bűvös ereje van.
 |
| Gálfalvi Janka (11 éves) torta-képe |
Ezt látva a boszorkány rájött, hogy nincs elegendő ereje Közelfölde lakóival szemben, ezért mérgében Nyugatra menekült a Boszorkányok földjére és örökre ott is maradt, Közelfölde lakói pedig újra szabadok lettek!
A mese meg is hallgatható, Hugyec Adrienn előadásában, itt:
és Kacsó Péter előadásában, melyet a saját rajzaival illusztrált, itt:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése