A mese szerzői: Katona Ákos (10 éves, Magyarkanizsa), Domo Beáta (10 éves, Szováta), Farkas Balázs (10 éves, Tata), Bernád Szilamér (10 éves, Szováta), Dékány Dorka (10 éves, Szőgyén), Moldovai Dóra (10 éves, Szováta)
***
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még az üveghegyen is túl, hol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy gonosz boszorkány, aki megátkozta Közelfölde lakóit azzal, hogy mindig távol kell maradniuk egymástól, s ha mégis közelednének, minden egyes lépéssel közelebb jutnak világuk pusztulásához. Igen ám, de Közelfölde lakói nem akartak ebbe belenyugodni, és galambokkal üzenetet küldtek egymásnak, hogy mitévők legyenek.
Egy reggel, amint az egyik galamb szárnya alá betette Kikerics, Közelfölde legszebb leánya a levelet, amit a legjobb barátnőjének írt, észrevette őt az arra ténfergő és leselkedő Szidón, a gonosz boszorkány.
 |
| Domo Beáta (10 éves) rajza |
– Azt a rézfán fütyülő rézangyalát, nem szegték meg az átkot, mégis tudnak beszélni egymással, tennem kell valamit! – gondolta magában.
A furfangos boszorkány ezzel az összes levegőben szálló élőlényt is elátkozta, hogy ne tudjanak többet repülni, és így lehetetlenné váljon a lakosok közötti kapcsolattartás.
Katona Ákos (10 éves) rajza
A lakosok erre kitalálták, hogy galambok helyett egerekkel fognak üzenni egymásnak.
Kikerics, aki nem csak szép, de okos lány is volt, elkeseredésében megkereste a legügyesebb és a legravaszabb egeret, Jeremiást, és megkérte, hogy vigyen üzenetet Jácintnak, a település legokosabb és legbátrabb legényének, hogy eszességével segítsen megtörni az átkot, mert ha nem cselekednek valamit, Közelfölde lakói a távolság tartásába belebetegednek és elpusztulnak.
Ez a Jácint legény a sok tudományt még kiskorában sajátította el, mert mindig az öregek között játszott, és közben hallgatta a sok régi bölcsességet, amit egymással megosztottak. Innen is emlékezett arra a csodafűre, amelynek főzete feloldja az átkokat, és aki ebből a főzetből iszik, az többé nem tud átkot sem szórni. Így hát Jácint előkereste a varázskönyvét, amiben le van írva, hogy hol található meg a csodafű, és nosza, elküldte Cincogit, a legfürgébb egeret, hogy menjen el érte a Füves hegy tetejére és hozza el.
 |
| Domo Beáta (10 éves) rajza |
Cincogi szaladt hegyen-völgyön által, amíg el nem érte a Füves hegyet. Boldogan tépett a csodafűből és vígan indult volna haza, de ekkor megrezdült a bokor, és rémülten látta, hogy egy macska leselkedik benne.
 |
| Dékány Dorka (10 éves) rajza |
A macska elkezdte kergetni az egeret, és meg is fogta, és elvitte a boszorkánynak, mert az a macska bizony a boszorkány macskája volt!
 |
| Domo Beáta (10 éves) rajza |
Mikor a boszorkány meglátta Cincogit, rögtön felismerte, mert sok-sok évvel ezelőtt ő változtatta egérré.
– Ó, világszépe! Hát a dalia Jeremiás párod, melyik lyukban bujkál? – kérdezte gúnyos, boszorkányos kacajjal Szidón.
Szegény kisegér nagyon megszeppent, de amíg Szidón gúnyolódott rajta, az jutott az eszébe, hogy ha megmondaná neki, hogy Kikerics házában van Jeremiás, akkor oda tudná csalni a boszorkányt, és a csodafüvet is valahogy átadhatná Kikericsnek, hogy elkészítse a főzetet.
– Elvezetlek Jeremiáshoz, csak ne átkozz meg újra! Tudom, hogy hol van, rögtön indulhatunk is! – mondta a kisegér, és jól eldugta a csodafüvet a kabátja legbelső zsebébe. A boszorkány pedig zsebre vágta Cincogit, a seprűjére pattant, és rövidesen leszálltak Kikerics háza előtt. Szidón bekopogott. Kikerics kinyitotta az ajtót, mire a boszorkány első kérdése ez volt:
– Hát Jácint hol van?
Kikerics gondolkodott, hogy hirtelen mi okosat mondhatna, amivel nem sodorja bajba Jácintot, végül csak ennyit tudott füllenteni:
– Én nem ismerek semmiféle Jácintot! És ha ismerném is, akkor sem lehetne a közelemben, a kegyetlen átkod miatt!
– Na és Jeremiás hol van?! Azt mondtad, itt találom! – kiáltott rá dühösen Szidón a megszeppent Cincogira.
Szegény egérke hirtelen nem is tudta, mit feleljen, de azután bátran Szidón felé fordult, miközben odacsúsztatta farkincájával a csodafüvet Kikericsnek, és így szólt:
– Itt is van Jeremiás, de Kikerics nem tudta, hogy mi kik vagyunk valójában, és azt sem tudta, hogy itt élünk a házában!
 |
| Lepenye Gerda Angyalka illusztrációja |
Cincogi a szoba sarkában lévő lyukra mutatott, ahol Jeremiás állott, és azt mondta:
– Szidón, tudd meg, hogy bár elátkoztál minket, Közelfölde lakóinak barátságával, és azzal, hogy hittek benne, hogy megszerezzük a csodafüvet, megtörjük az átkot! És a csodafű erejével legyőzünk téged!
Kikerics ezalatt nem vesztegette az idejét, a főzet máris a tűzhelyen rotyogott. A boszorkány mérgében megfogta Cincogit, de a kisegér nagyon fürge volt, és megharapta Szidón kezét. Az elengedte fájdalmában az egeret, avval Cincogi felbújt a ruhája ujján, elkezdte csiklandozni mindenét, Szidón pedig nagyokat nevetve, tátott szájjal magatehetetlenné vált!
 |
| Bernád Szilamér (10 éves) rajza |
Ezt kihasználva, Kikerics egy kis főzetet mert és beletöltötte a boszorkány szájába. A gonosz átok pedig ezzel egy csapásra megszűnt, s így az emberek végre közeledhettek egymáshoz!
 |
| Domo Beáta (10 éves) rajza |
Cincogi és Jeremiás is visszaváltozott csodaszép leánnyá meg fiúvá, és ugyanabban a pillanatban olyan ragyogóan kisütött a nap, hogy elvakította a gonosz Szidónt, aki ordítva menekült vissza a sötétbe.
Kikerics izgatottan üzent Jácintnak, hogy az átok megszűnt, a főzet bevált, és ennek alkalmából hatalmas ünnepséget rendeznek, hogy megünnepeljék ezt a gyönyörű napot, és hogy őt is nagy szeretettel várják, mivel ő segített a legtöbbet Szidón átka ellen.
Végül Kikerics és Jácint boldogan ölelték át egymást, és Közelfölde lakói azóta is baráti öleléssel köszönnek egymásnak, emlékezve arra, hogy egymás barátsága és bizalma megvédi őket bármilyen fenyegető veszélytől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése